8. rész

Ismét itt vagyok, meghoztam a nyolcadik részt és ne haragudjatok, hogy ennyit kell várni a részekre. Ha többen olvasnák, akkor én is aktívabb lennék, de mivel a másik blogom több embert érdekel, így oda teszek fel részeket gyakrabban. Ezt se hanyagolom el, és nem gondolkozom olyanon, hogy bezárom a blogot,

Egyébként új kinézet van a blogon, remélem elnyeri a tetszéseteket. 

Louis belefutott a félmeztelenül mászkáló Harrybe, majd emiatt a földön találta magát. A göndör meg csak bámulta a földön fekvő fiút csodálkozva.

-Te meg hogyan kerültél ide? –Kérdezte meglepetten, de a lekezelés is érezhető volt a hangjában.

-Bocsánat. –Mondta Louis és fel is ült, de ekkor Harry lefogta, hogy ne tudjon felállni. Mivel látott valamit, ami kíváncsivá tette, ezért kiakarta deríteni, hogy mi is az.

-Engedj már el! –Szólt rá Louis kicsit keményebben, de Harry visszanyomta a földre minden szó nélkül.

-Mi ütött beléd? –Faggatózott tovább Louis, mert valóban nem értette, hogy mi ütött a barátjába, ha még lehet őt így hívni.

Úgy tűnt, hogy Harry meggondolta magát, mert leszállt Louisról és hagyta őt felállni, talán készült valamire, méghozzá kideríteni, amit az imént látott rajta. Louis fel is mászott a földről és furcsán nézett Harryre.

-Miért nézel így? –Kérdezte.

-Rám akartál mászni egy nyilvános helyen? Ahol bárki megláthatott volna minket? –Akadt ki Louis, azonban Harry nem ezt akarta, csak egy rossz döntést hozott. Közelebb lépett Louishoz és gyorsan felhúzta a pólóját, mert a vágásokat észrevette rajta, amiket még előző nap este okozott magának, de nem tudta kivenni mi az, mert Louis gyorsan visszahúzta, mikor elesett. Most is így történt, ellökte onnan Harry kezét, nehogy meglássa, de már késő volt.

-Mi a fenét csináltál te magaddal? –Kérdezte felháborodottan, azonnali magyarázást követelt. Louis keresztbefonta a karjait és feszülten figyelte Harry arcvonásait, aki majd fel tudott volna robbanni ebben a helyzetben.

-Miért nézel így? Legalább válaszolnál. –Követelőzött tovább.

-Nem csináltam semmit. –Reagált ingerülten, majd el is szaladt, hogy ne kelljen tovább magyarázkodnia. Harry csak bámult utána, gondolkozott, hogy utána menjen-e, de végül úgy döntött, hogy az lesz a legjobb megoldás, legalábbis ő így vélekedett róla. Szaladt, ahogy csak tudott, utolérte, mert Louis hívta a liftet, de az még nem érkezett meg.

-Most miért menekülsz előlem? –Kérdezte.

-Mert szekálsz. –Válaszoltan idegesen Louis.

-Csak kérdeztem valamit, mert én úgy láttam, hogy azok ott vágások. Tényleg vagdosod magad, teljesen le vagyok döbbenve. –Azonban a hangjában nem ez volt érezhető, inkább a közömbösség és ezt Louis is észrevette. Nagyon is rosszul esett neki, azonban nem volt szándéka, hogy bárki is tudomást szerezzen róla, Niall is csak véletlen jött rá, és már nem tudott menekülni. Most is ilyen helyzetbe került, de legalább a szőke aggódott is érte, nem úgy, mint Harry, akit hidegen hagy az egész.

-Nem ez érezhető a hangodból, egyébként meg nem is igaz. –Próbálta tagadni, de kevés sikerrel.

-Hülyének nézel? –Háborodott fel Harry, Louis ismét elszaladt, ő inkább lépcsőn akart menni, közben megérkezett a lift és Harry beszállt. Biztos volt benne, hogy ő előbb felér és majd a szobája előtt fog várni, azonban nem így lett, mert Louis már fent volt és épp nyitotta ki a szobaajtót, Harry futásnak eredt, hogy érje utol. Mikor odaért, megragadta Louis karját és kicsit megszorította azt.

-Engedj el! –Kiabálta Louis és kiakart magát rángatni Harry karjai közül kevés sikerrel.

-Magyarázatot követelek, nem hagyhatom, hogy kárt tegyél magadban! Érted? –Hangja fenyegetőző volt.

-Mit érdekel az téged? Úgyis utálsz már! –Akadt ki Louis és tényleg komolyan gondolta, amit mondott, valóban úgy érezte, hogy Harry már gyűlöli őt.

-Hogy utálnálak, hisz a barátom van, és ezért se akarom, hogy Zayn-nel lógj naphosszat, mert nincs rád jó hatással. –Közölte Harry, miközben Louis vállaira helyezte a kezét, de ő lelökte onnan.

-Hagyj békén! Csalódtam benned! –Kis híján elsírta magát, küszködött a könnyeivel, ezért inkább a földet nézte és hátat fordított Harrynek. Végleg elfordította a zárat és belépett a szobába, aminek Harry is átlépte a küszöbét.

-Hagyj most magamra! –Kérte szépen, de nem lehetett ennyire könnyen lerázni őt.

-Ezt meg kell beszélnünk, meg kell tudnom, hogy mi a rákért lettél ennyire depressziós. Van egy olyan érzésem, hogy én okoztam ezt neked. –Folytatta Harry, de Louis hallgatni sem akarta, kiakarta tolni az ajtót, de nem ment ez olyan könnyen neki.

-Nem értelek. Miért nem beszéljük meg? –Harry meg csak tovább erőszakoskodott, egy kis hangzavar alakult ki és Zayn pont arra járt és a hangok után ment. Rögtön felismerte Harry hangját.

-Mi folyik itt? Csak nem veszekedtek? –Kérdezett rá, közben Louis azon izgult, hogy Harrynek ne járjon el a szája, mert, ahogy őt ismerte, simán kinézné belőle az ember. Csak nem lesz ilyen szemét, bár ki tudja, mert pontosan megvolt róla győződve, hogy gyűlöli őt.

-Semmin, már itt sem vagyok. –Mondta Harry, majd elhúzott, amilyen gyorsan csak tudott, Zayn szúrós szemmel nézte őt.

-Mit csinált megint veled? –Fordult dühösen Louis felé.

-Csak megakarta beszélni a dolgokat.  –Válaszolta kissé feszülten Louis.

-Ugye nem hagytad neki? Ne hagyd, hogy rád erőltesse az akaratait.

-Nem hagyom, már nem is olyan, mint régen.

-Ne foglalkozz vele. –Bíztatta Zayn, majd menni is akart a medencéhez, ahol a többiek vannak, azt szerette volna, ha Louis is jön, de ő nemet mondott.

-Miért nem jössz? Jól éreznéd magad!

-Nem hiszem, semmi kedvem emberek között lenni. Annyira rosszkedvű vagyok. –Kifogásolta.

-Ne legyél már ilyen depis. Sokkal jobban fogod magad érezni, hidd már el. Ha bezárkózol, az csak rossz lesz! –Próbálta meggyőzni a barátját, míg végül sikerült is.

-Na jó, meggyőztél. –Adta be a derekát Louis.

-Akkor gyere! Öltözz át előtte.

-Én nem fürdök, örülj neki, hogy egyáltalán lemegyek. –Közölte Louis, majd indultak is, azonban az ajtót elfelejtette bezárni. Mikor leértek, le is ült egyből az egyik asztalhoz, a többiek meg már a vízben volt Harryt kivéve, őt nem lehetett tudni, hogy tartózkodik épp. Nem is igazán foglalkoztak vele.

Harry valójában Louist kereste, biztos volt benne, hogy a szobájában tartózkodik, mivel nagyon egyedül akart lenni, csak megvárta, amíg Zayn elmegy, mert nem akart veszekedni vele ismét. Bekopogott, de választ nem kapott.

-Louis, nyiss ajtót! –Kiabálta, miközben verte az ajtót szinte, de ezt is hiába tette, ezért lenyomta a kilincset remélve, hogy nem zárta magára. Nem is tévedett, az ajtó kinyílt és át is lépte a küszöböt és körül nézett. Louis sehol sem volt.

-Hol vagy, barátom? –Körbe járta a szobát, mire rájött, hogy nem tartózkodik itt. Vajon akkor az ajtó miért van nyitva? Mi van akkor, ha csak egy pillanatra ment el és hamarosan visszajön. Benyitott a fürdőszobába és a földön megpillantott egy kissé véres pengét, azt a kezébe vette és vizsgálgatni kezdte.

-Most már mindent értek. –Gondolkozott magában. Kicsit elkeseredett, mert arra jutott, hogy ez mind az ő hibája, miatta jutott idáig Louis, miatta depressziós és vagdossa magát. Ideges lett, azt sem tudta, hogy mit tegyen hirtelen, várja meg, vagy esetleg vonuljon el, azért mégsem hagyhatja, hogy az egykori legjobb barátja ilyen mélyre süllyedjen.

Végül arra jutott, hogy kimegy innen, de a pengét magával viszi, bár tudta, hogy könnyen be tud szeretni egy másikat.

Lassan sötétedni kezdett, a fiúk ekkor meg is unták a fürdőzést és hamarosan vacsorázni mentek. Azonban most ismét négyesben voltak, az ötödik már megint hiányzott, ahogy az előző étekéseknél is.

-Louis? –Kérdezett rá Niall.

-Te még kérdezed, sosem evett velünk. –Reagálta le Liam.

-Mi az, hogy soha. Igenis lejön és rosszul esik neki, hogy nem várjuk meg. –Közölte Niall a tényeket, ezért arra a megegyezésre jutottak, hogy megvárják őt, de még negyed óra múlva sem jött le.

-Fölösleges ez a várakozás. –Türelmetlenkedett Harry, már mehetnékje volt.

-Nyugi már, akkor megcsörgetem, hogy mikor hajlandó idetolni a seggét. –Ekkor Niall kihúzta a telefonját a zsebéből és a barátja számát tárcsázta, ami kicsengett, azonban választ már nem kapott.

-A fenébe, nem veszi fel! –Bosszankodott, majd visszacsúsztatta a zsebébe a készüléket és megindult.

-Nem kell várni, menjünk! –Mondta, utána a többiek is utánamentek, megkönnyebbülés volt látható az arcukon, mivel előtte kicsit feszültek voltak a sok várakozástól.

Louisnak egyébként ma eszébe sem jutott, hogy lemenjen vacsorázni, egy falatot sem tudott volna lenyelni. Ismét rátört a depresszió, a fürdőbe ment és a pengéjét kereste, de sehol sem találta. Kezdett nagyon ideges lenni, nem akarta elhinni, hogy valaki ellopta, pedig tisztában volt vele, hogy elfelejtette bezárni az ajtót. A fiókban csak életlen késeket talált, egyre feszültebbé vált. Ez a vagdosás olyan volt neki, mint a drog, ha nem teheti meg, remegni kezd, pont ez történt vele is. Mindenáron beakart szerezni egy éles tárgyat, ezért kirohant a szobából reménykedve, hogy akad egy-kettő valahol. Belefutott Zaynbe, aki a szobája felé vette az irányt, látta rajta, hogy mennyire nyugtalan.

-Neked meg mi bajod van? –Kérdezte Zayn nyugodtan, Louis meg idegességében a ruháját igazgatta.

-Semmi, úgysem értenéd meg! –Indult volna tovább, de Zayn visszahúzta.

-Úgy viselkedsz, mint egy drogos, aki nem jut droghoz. –Közölte a véleményét mélyen szemébe nézve.

-Nem vagyok drogos, és engedj el! –Rántotta ki Louis a kezeit Zayn karjai közül, aki el is engedte őt.

-Pedig teljesen olyan vagy. Nekem megmondhatod, nem árulom el senkinek. –Louisnak nagyon rosszul esett, hogy Zayn azt hiszi, hogy drogozik, pedig csak a pengéje miatt remeg ennyire.

-Van egy éles tárgyad? –Tért rá a lényegre, azonban megbánta, hogy ez a mondat kicsúszott a száján. Legszívesebben elsüllyedt volna a föld alá szégyenében.

-Minek neked? –Kérdezte Zayn értetlenül.

-Felejtsd el, jó éjszakát!

-Ne menj el, mert mutatok neked valamit. Imádni fogod. –Mondta lelkesen Zayn, biztos volt benne, hogy amit mutatni fog, az boldoggá fogja tenni Louist és nem kell majd néznie állandóan ezt a depressziós képét, mert már ő is nagyon unta. Louis úgy volt vele, hogy az éles tárgyakon kívül semmi sem tudja boldoggá tenni.

-Engem csak egy valami tenne boldoggá. –Közölte lehajtott fejjel.

-És én tudom is, hogy mire van szükséged, tesó! –Csapta össze a két tenyerét Zayn.

-Nem tudja senki. –Válaszolta Louis.

-Dehogynem, én tudom, csak gyere velem, hogy megtudjam mutatni. –Továbbra is erőltette a dolgot, addig nem akarta elengedni Louist, amíg el nem megy vele.

-Mondd el előbb, hogy mi az. –Követelte Louis, semmi kedve nem volt elmenni sehová sem.

-Jössz és ott megtudod! Nem fogok semmit sem mondani itt. –Megragadta Louis karját és húzni kezdte, Louis ismét beadta a derekát, Zayn nyertesnek érezte magát, amúgy sem tűri, ha ellentmondanak neki.

Kiléptek a szállodából az éjszakába, bár még csak este tizenegyet mutatott az óra.

-Hová megyünk? –Faggatózott Louis.

-Maradj csendben, hamarosan megtudod. –Szólt rá kissé keményebben Zayn. Beültek az autóba, Zayn ült a volánnál és elhajtottak. Louis kicsit félni kezdett annak ellenére, hogy csak a barátja hozta el őt, mégis rossz előérzete volt, de lehetséges, hogy a kietlen utca is fokozta ezt a hangulatot. Hamarosan az erdő szélénél parkolt le.

-Itt is vagyunk. –Nyitotta ki az ajtót Zayn, majd kiszállt, utána felnyitotta a csomagtartót és kivett onnan valamit, majd visszaült a helyére, miután mindent becsukott.

-Itt senki sem láthat meg minket. –Közölte vigyorogva, Louis megijedt.

-Mire készülsz? Miért jöttünk ide? –Kérdezte, a hangjában a félelem volt érezhető és ezt Zayn is észrevette.

-Ne legyél már ilyen beszari, nagyon izgalmas esténk lesz és senki sem fog tudomást szerezni róla. Ha csak el nem jár a szád. –Az utolsó mondatot agresszíven és hangosabban mondta, így szerencsétlen Louis még jobban tartott. Kinyitotta az ajtót, hogy kiszállhasson, de Zayn lefogta.

-Nem mész sehová sem, értve vagyok? –Szinte fenyegetőzött.

-Komolyan, én már félek tőled. Miért csinálod ezt? Azt mondtad, hogy örömet akarsz nekem okozni, erre idehozol egy sötét erdő mellé és úgy beszélsz velem, mint aki megakar ölni. –Elsírta magát, ekkor Zayn hatalmas nevetésbe kezdett, azonban ennek nagy része csak rájátszott volt, aztán abbahagyta.

-Ne sírj már, nem bántalak. Megtanítalak én az életre és tőlem megtudod, mi a jó. Harry mellett csak elpuhányosodtál.

-Hülyeségeket beszélsz. –Kiabálta Louis, ekkor Zayn a zsebébe nyúlt és elővett két darab füves cigit, az egyiket Louis kezébe nyomta, utána kihúzta ugyanonnan az öngyújtót is.

-Ez mi a franc? –Értetlenkedett Louis.

-Na ne mondd, hogy soha sem láttál ilyesmit? –Zayn hangjában érezhető volt a gúny.

-Tudom mi ez, de én erre nemet mondok. Nem gondoltam volna rólad, hogy ezt te csinálod. Na, szevasz! Én ebből nem kérek. –Mondta határozottan Louis, majd készült kiszállni.