6. rész

Niall kiment a többiekhez a teraszra, azonban Louis nem ment vele, mert ki volt borulva a twitter üzenetek miatt, ezért inkább bezárkózott, mivel egyedül szeretett volna most lenni.

-Hol van Louis? –Kérdezte Harry csodálkozva.

-Fáradt volt, ezért lefeküdt aludni. –Felelte határozottan Niall, majd helyet foglalt a széken.

-Nektek nem furcsa, hogy Louis mostanában mindig fáradt? –Kérdezte gyanakodva Liam, és ez nem csak neki tűnt fel, hanem a többieknek is. Niallen meg az volt látható, hogy titkol valamit, valószínűleg Louissal kapcsolatban.

-Mintha titkolnál valamit. –Vágta a fejéhez Zayn, miközben beleivott az üdítőjébe.

-Mit titkolnék? –Kérdezte kissé ijedten Niall, hisz megígérte Louisnak, hogy nem mondja el, bármi is történjen. Ő viszont a barátjának tartotta és ezért titkot kell tartania, ha arra kéri.

-Régóta figyellek és azt vettem észre, hogy titkoltok valamit Louissal, ami valószínű őt érinti. Miért csináljátok ezt? –Emelte fel a hangját Liam, de még nem volt ingerült, csak követelőző. Letette a poharat az asztalra, ami eddig a kezében volt, mert úgy érezte, hogy már nem kíván több folyadékot bevinni a szervezetébe.

-Mit titkolnánk? Nagyon jól tudjátok, hogy közöttünk nincsenek titkok. –Védekezett Niall, azonban a szemeiben most nem volt látható az őszinteség. Nem hittek neki, de ráhagyták, mivel úgy voltak vele, hogy egyszer úgy is minden kiderül. Viszont nem értették, miért teszik, hiszen bennük megbízhatnának. Nem Niall volt a hibás, mert ő legszívesebben kitálalna, ő nagy problémának érezte ezt és nagyon is nyomta a lelkét ez a dolog. Lelkiismeret furdalása is támadt, amiért a barátai előtt titkolózik, de csak Louis miatt teszi, aki szintén közel áll hozzá. Nem szegheti meg a neki tett ígéretét, akkor vele szemben nem lenne igazságos és Louis amúgy is olyan ember, aki nehezen bízik meg az emberekben. Nem játszhatja el a bizalmát, mert az nagyon törékeny jelen esetben. Ült a széken, miközben maga elé nézett csak, az ott heverő cserepes virág piros szirmait bámulta. Liam Niallt nézte, látta rajta, hogy feszült.

-Majd én kiderítem azt a nagy titkot. Először is Louissal kell beszélnem, nem érdekel, hogy most alszik, fel fogom ébreszteni és kiszedem belőle. –Gondolkodott magában Niall, a többiek nem tudhatták, hogy épp mi jár a fejében, de annyi biztos volt, hogy valami komoly dolgon agyalt. Hirtelen felpattant a székből, már annyira, hogy a többiek azonnal felé fordították a fejüket és nem tudták, mi ütött belé.

-A frászt hozod rám! –Panaszkodott Harry.

-Bocsánat. –Ezzel le is rendezte, nem várta meg a reakciókat, hanem azonnal belépett a szobába a többieket otthagyva a teraszon. Neki most fontos dolga van, nehogy megzavarja ebben valaki. Louis szobája felé vette az irányt, és mikor odaért, hangosan kopogtatni kezdett. Nem kapott azonnal választ, lassan elvesztette a türelmét, ami egyébként sem volt sok.

Közben Louis a párnájába temette a fejét és csak sírdogálni volt kedve. Nem akart senkit sem látni, direkt megkérte Niallt, hogy mondja meg a többieknek, hogy most ne zavarják, egyikük mégis figyelmen kívül hagyta a kérését. Nem válaszolt rögtön, idő kellett neki, mire összeszedi magát. Kivett a párnája alól egy zsebkendőt, amivel letörölgette a könnyeit, majd kifújta az orrát. Mikor ez megvolt, akkor kiabált, hogy bejöhet az illető, utána visszahelyezte a párnát a helyére, és rátette a fejét. A hátán feküdt, és a plafont bámulta. Liam eközben bent is volt a szobában, aztán becsukta az ajtót.

-Remélem nem zavarok. Felébresztettelek? –Kérdezte aggódva. Louis megrázta a fejét, ezzel azt jelezve, hogy nem aludt, illetve, hogy nem zavarja. Ez okból Liam közelebb lépett az ágyához és bátorkodott annak a szélére leülni.

-Mit akarsz? –Kérdezte elfojtott hangon Louis. Látszott rajta, hogy egyedül akart lenni, csak megtűrte Liamet a szobában, ha már ennyire be akart jönni.

-Szeretnék veled beszélni, ez most nagyon fontos, a barátságunk múlhat rajta. –Mondta keményen Liam, szemeiben az elszántság volt látható, amitől Louis kissé megrettent. Mégis miről szeretne vele beszélni? Az oldalát furdalta a kíváncsiság, de talán nem kéne mégsem erről beszélni.

-Mi olyan fontos? –Kérdezte félénken, igyekezett elkerülni a szemkontaktust, ami Liamnek egyáltalán nem tetszett.

-Nézz rám! –Utasította kicsit keményen, Louis engedelmeskedett neki. Azonban a szemébe nem nézett bele, inkább a feje búbját nézte barátjának. Liam észrevette rajta, de mégsem erőltetheti, mivel látszott rajta, hogy nincs jó állapotban. Lassan rá kell térnie a lényegre, nem akarta húzni az időt, azonnal bele vágott a közepébe.

-Mit titkoltok Niallel? –Kérdezte, a hangjában érezhető volt a feszültség. Nem tetszett ez neki és ezt Louis is észrevette a hangsúlyból. Ez elrettentette kicsit a beszélgetéstől, túlságosan is érzékeny volt most. Nem azért titkolózott, mert nem tartotta őket barátainak, hanem csak megakarta őket kímélni az aggódástól. Utálta sajnáltatni magát, nem volt neki erre szüksége, sőt a segítséget is a legtöbbször elutasította, miszerint, hogy ő megtud egyedül is birkózni a nehézségekkel. Nem úgy látszott. Volt egy titkos naplója, amit senkinek sem mutatott meg, ott öntötte ki a lelkét, de ez kevésnek bizonyult, de nagyon. Neki nem az írásra volt szüksége, hanem a beszédre, meg egy olyan emberre, akinek mindent elmondhat. Nem tette, pedig annyian voltak körülötte, akik szívesen meghallgatták volna a bajait, illetve tanácsokkal is elláthatták volna őt. Nem akarta az embereket terhelni a problémáival. Akkor Niall miért tudja azt a bizonyos titkot? Talán, mert abban a helyzetben elkerülhetetlen volt, így kénytelen volt beavatni szőke ír barátját, aki azóta is őrzi a titkát. Persze, ez nem olyan rég történt, de minél tovább meg tudja őrizni, annál jobb. Legalábbis csak ő volt vele így, a valóság közel sem ezt fedte. Fájt neki, főleg az, hogy ezzel rajongókat veszthetnek, illetve magát hibáztatta mindenért, mivel szerinte a többieket hátráltatta a bajaival. Legszívesebben elsüllyedt volna a föld alá és soha többé nem jönne elő, de ezt nem tehette meg. Ez gyengeségre vallana, igen is szembe kell nézni a problémákkal, és ő ezt fogja tenni. Nincs más választás.

-Nem titkolunk semmit. –Válaszolta halkan, azonban most az ő szemeiben sem volt megtalálható az őszinteség. Liamnek meg kellett találnia azt a módot, hogy mindent ki tudjon belőle szedni, ehhez pedig az kell, hogy lelket öntsön belé és elérni, hogy jobban megbízzon bennük. Miért nem akarja elmondani? Mennyire lehet súlyos a dolog?

-Érzem, hogy titkolsz valamit, amibe csak Niallt avattad be. De miért őt? Ezt nem tudom felfogni, kérlek, mondd el! –Könyörgött Liam, miközben barátja vállára tette a kezét és kissé rángatni kezdte.

-Nem titkolok előletek semmit, értsd meg! Nem tenném. –Tekintetét a paplanon tartotta először, majd aztán az ajtóra is ránézett, tehát magyarul mindenhová, csak Liam szemébe nem.

-Miért nem nézel a szemembe? –Kérdezte Liam ingerülten.

-Ne haragudj, de én nem titkolok semmit. –Védekezett Louis. Úgy látszik, hogy Liam nem ért célba ezzel, mivel nem tudta kiszedni belőle az igazságot, mert nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy megtartsa magában. Nehéz dolga lesz, főleg Louissal szemben, még arra is több esély volt, hogy Niall lesz az, akinek hamarabb elhangzik a szájából. Sajnos ez erre még várni kellett, de előbb utóbb úgyis kiderül, mert semmit sem lehet örökre titokban tartani.

-Fáradt vagy? –Kérdezte Liam, miközben felállt az ágyról és szembe állt vele.

-Nem! Teljesen jól vagyok, mindjárt fel is kelek. –Közölte határozottan Louis és már készült is felpattanni. Látszólag kutya baja volt és ezt Liam is látta rajta, azonban ő arra gondolta, hogy valójában ez nincs is így, csak ilyennek mutatja magát, hogy az emberek ne vegyék észre, hogy belül igenis szenved.

-Örülök, hogy jól vagy! –Mondta nyugodt hangszínen, majd az ajtó felé vette az irányt, hogy kilépjen a szobából.

Lassan készülődni kellett a következő koncertre, előtte volt két szabadnapjuk, amiket különböző módón igyekeztek kihasználni. Harry, Liam és Niall bulizással töltötték el leginkább, Louis természetesen pihenéssel, Zayn meg egyéb más dolgokkal. Most meg már mindenki feltöltődött és új erővel vágnak neki ismét a dolgoknak. Azonban Louis még most is fáradtnak tűnt. Paul nyitott be hozzájuk, majd szólásra nyitotta a száját, miközben belépett az ajtón.

-Kész vagytok? Tíz perc múlva már a színpadon kell lennetek, csipkedjétek magatokat! –Sürgette meg őket, mert látszólag még sehol sem tartottak, főleg Louis. Ezután Paul távozott is, ment a dolgára. Mire a többiek összekapták magukat nagy nehezen, addigra Louis eltűnt.

-Indulnunk kell. –Jelentette ki Harry.

-Én kész vagyok. –Helyeselt Niall, ő is indulásra készen állt.

-Várjatok, Louis nincs itt. Hová ment? –Észlelte Zayn a hibát, ekkor mindenki körülnézett, de az említett sehol sem volt, legalábbis a látószögből eltűnt. Mindannyian csodálkoztak, majd kiabálták a nevét, de választ nem kaptak.

-Ezt nem hiszem el, mindjárt kezdődik, ez meg ki tudja hová ment! Fogta magát és szó nélkül lelépett, ezért ez nem így megy! –Akadt ki Harry, kissé azért haragosan adta elő, ezért Zayn le is támadta.

-Te aztán barát vagy, mondhatom! Tudod nagyon jól, hogy mostanában mintha nem stimmelne vele valami, ezt pont neked kéne tudni és leállsz őt szidni? –Kissé mérges volt már ő is, a pulcsiját a földhöz vágta mérgében.

-Nyugi már, ember! –Szólt oda neki Harry.

-Te már nem vagy a barátja és addig nem fogunk kimenni, amíg elő nem kerül. –Jelentette ki keményen Zayn, közben felszedte a pulcsiját a földről. Hirtelen valaki benyitott, ekkor felcsillant a szemük, hogy Louis lesz az, de hamar rá kellett jönniük, hogy ez csak tévedés, mert Paul volt az, mert már legalább öt perce kint kellene lenniük.

-Mi lesz már, fiúk? Mennyi időt akartok még késni? Most azonnal gyertek, egy percet sem várok! Értettétek? –Mondta keményen, miközben a karóráját kopogtatta.

-Paul, Louis eltűnt! –Közölte a tényt Liam kétségbeesetten. Ekkor a menedzser megállt egy percre, mert kellett neki egy kis idő, mire felfogja az információt.

-Tessék? –Teljesen le volt döbbenve, hiszen el sem tudta képzelni, hogy hogyan tűnhet el az egyik tag a koncert napján, főleg, mikor már kint kellene lenniük.

-Louis eltűnt és nem tudjuk, hol van, mert nem szólt semmit, mi meg nem vettük észre, amikor kiment. –Ismételte feszülten Niall, már mindannyian sík idegek voltak. Paul legszívesebben csapkodni kezdett volna, de vissza kellett magát fogni, mert nem csaphat itt lármát. Abban már biztos volt, hogyha előkerül, kap egy alapos fejmosást Louis.

-Akkor nélküle kell megjelenni, nincs más választás, de akkor készüljön a legrosszabbra. –Közölte Paul. A többiek már megindultak, időnként visszanéztek, de mindannyian tudták, hogy hiábavaló, de aztán egyszer csak előkerült és nagyon sápadt volt.

-Itt vagyok, ne haragudjatok rám! –Mondta halkan, alig élt már, nagyon rosszul érezte magát, a többiek visszafordultak, hogy jobban szemügyre vegyék őt.

-Mi a fene van veled? –Kérdezte aggódva Liam, miközben a vállaira tette a kezét.

-Olyan hányinger jött rám és muszáj volt bemenni a WC-be, rengeteget szenvedtem ott, mire kijött, de most sem vagyok valami fényesen. –Alig bírt a lábán állni, ledobta magát a kanapéra, a többiek közelebb léptek hozzá, még Paul is.

-Hogy fogsz így kiállni a színpadra? –Kérdezte aggódva Paul, már így is rengeteg volt a késés. Louis próbálta összeszedni magát, nem akarta, hogy ez a koncert is kárba menjen miatta, azt nem tudná megbocsátani magának. Felállt, de mégsem érezte magát valami jól.

-Már jobban vagyok. Mehetünk. –Közölte.

-Biztos? Nem akarsz pihenni? –Kérdezte aggódva Zayn, de Louis ennek ellenállt. Paul is közbeszólt.

-Ezt a koncertet végig kell csinálni, utána pihenhetsz! Ha ezt is lefújjuk a betegségedre hivatkozva, akkor a rajongók elkezdenek gyanakodni, hogy esetleg valami bajod van, de még a média is, ami még rosszabb. Légy erős! –Louis csak bólogatott, mivel ő is így gondolta. Nagy késéssel végre kiálltak, a rajongók elkezdtek őrjöngeni szokás szerint.

Koncert után azonban különös dolog történt, az egyik rajongó a következőket kiabálta Louisnak, aki mindent a szívére vett.

-Te nem vagy való a bandába, csak tönkreteszed az egészet. Mikor akarsz már kilépni? Nem veszed észre, hogy lehúzod a többieket is a szintedre! Takarodjál! –Kiabálta a lány, aki a barátnőjével volt, aztán hangos nevetésbe kezdtek, miközben már indultak is haza. Louis kissé felhúzta magát, utánuk akart menni, de Zayn lefogta, ebben Liam is segített neki.

-Haggyad! Ne is törődj az ilyenekkel, fel ne húzd magad! –Mondták egyszerre.

-Mit képzel magáról? –Louis teljesen ki volt akadva, azonban belül mégis azt érezte, hogy igaza van ennek a lánynak, tényleg csak lehúzza és hátráltatja a többieket. Inkább ezt nem hangoztatta, már várta, hogy végre egyedül lehessen, hogy jól kis kisírhassa magát, ami lassan el is érkezett. Addig pedig teljesen vissza kellett magát fognia és úgy tenni, mintha mi sem történt volna, elhitette a többiekkel, hogy nem vette fel. Azonban ők látták, hogy igenis bántja a dolog. Elköszöntek egymástól éjszakára, mindenkinek külön szobája volt. Ennek Louis különösen örült, mert neki most jobban szüksége volt az egyedüllétre. Végre megteheti azt a bizonyos dolgot, amit a többiek elől titkolt, amiről csak Niallt tudott. Biztos, hogy nem fog rányitni senki, a biztonság kedvéért bezárta az ajtót. Levetkőzött, csak egy alsó és egy póló maradt rajta, majd a fürdőszobába ment és elővette a pengéjét, amit mindenhová magával visz, hiszen bármikor szükség lehet rá. Leült a kád szélére és elkezdte szemügyre venni a combján lévő hegeket, amik már lassan kezdtek begyógyulni, azonban jelen esetben felszakítani készült azokat. Lehetséges, hogy egy másik testrészt kéne célba venni, ami szintén el van rejtve az emberek szeme elől.