1. rész

Itt is lenne az első rész, remélem elnyeri a tetszéseteket és feliratkoztok. Köszönöm az eddigi 13 feliratkozót. Szeretném, ha hagynátok magatok után nyomot, hogy elolvastátok. A szereplők is felkerültek, a fejléc alatti menüpontban el is érhető. 

Az ember életében folyamatos változások történnek, ahogy telnek az évek, egyre idősebb lesz mindenki, így érthető az érettebb gondolkodás is. Nem maradhat semmi sem a régi. Vannak bizonyos események is, amik megváltoztatják a dolgokat, legyen az rossz vagy akár jó dolog, bele kell törődni és azt kell megszokni. Ha egy barátságnak vége van, annak is van oka, a felek már nem érzik magukat olyan közel egymáshoz, mint azelőtt, vagy olyasmi történhetett közöttük, ami miatt már nem tudják helyrehozni a kapcsolatukat. Hiába próbálkoznak, nem fog menni. Olyan is előfordulhat, hogy sikerül megmenteni a barátságot, ha elég erős, hogy azt a bizonyos akadályt legyőzzék együtt.

Még nincs minden veszve Louis és Harry esetében, oké, hogy Zayn vitája kissé belecsúfított a kis barátságukba, de hamar túl lesznek rajta. Valóban akkor a legnehezebb, ha egy harmadik személy kerül a képbe. Louis megcsinálta az első tetkóját, amiért Harry kiborult, mert szerinte Zayn beszélte rá. Leüvöltötte a fejét.

-Nem hiszem el, miért beszéled rá erre a baromságra? Ő sosem akart tetkót! –Kiabálta Harry, szinte önkívületi állapotban.

-Baromság? Neked is van egy jó pár, nem értelek haver. A másik meg, hogy én nem beszéltem rá, csak megkértem kísérjen el, bizonyára kedvet kapott.

-Nem hiszek neked, összevissza befolyásolod. Meg akarod változtatni!

-Állj már le! Nem hinném, hogy meg tudnék változtatni egy embert, főleg nem őt, de ha nekem nem hiszem, akkor kérdezd meg tőle.

Harry csak a fejét rázta, nem hitte el, hogy ilyesmik történnek, meg azt sem, hogy Zayn el akarja tőle távolítani Louist. Beszélni fog a barátjával, mert ez így nem mehet tovább. Elment a közös házukba, hátha már otthon van, de nem égtek a villanyok. Elkeseredett, mert nem jött haza. Hová mehetett? Lehetséges, hogy az anyukájához ment Doncasterbe? Úgy döntött, hogy felhívja telefonon, és hosszadalmas csörgés után végre felvette.

-Nem jössz haza? –Szólt bele a telefonba.

-Öt perc. –Válaszolta Louis, majd azonnal ki is nyomta, ezért Harry csak bámulta a saját készülékét, nem értette ezt a viselkedést. Zayn tehet róla, csakis ő, magától nem csinálná ezt Louis. Úgy döntött, bemegy, és ott várja meg, összedob neki egy finom vacsorát, hátha jobb kedve lesz, bár egy kicsit tartott tőle, mármint a reakciójától. Nem sokkal később, amikor készen lett, hangokat hallott, tehát ez azt jelenti, hogy megérkezett. Nem sokára nyílt is az ajtó, Louis lépett be rajta elég zaklatottan.

-Kész a vacsora. –Mondta kedvesen Harry, de rá kellett jönnie, hogy nincs minden rendben.

-Mi történt veled? Miért vagy ilyen ideges?

-Ezt abba kell hagynunk, én elköltözöm innen!

Ki volt borulva, beszaladt a szobájába, a ruháit kidobálta a szekrényből, azonban Harry lefogta, hogy hagyja abba.

-Fejezd be most azonnal! Mi a fene történt, amiért így viselkedsz?

-Semmi, csak azt hiszik, együtt vagyunk, az előbb meg is kérdezték, és követelték, hogy mondjam el az igazat!

-Mintha ez újdonság lenne, eddig sosem húztad fel magad így rajta, mert tudtad, hogy nem igaz. Most miért?

Harry tudta, hogy nem ez az igazi ok, mert így még sosem borult ki. A barátságuk során ilyesmik nem fordulhattak elő, sokkal erősebb volt az, mint az utálkozók szavai, de most nem úgy tűnt. Valami más baja van Louisnak és arra kell, most rájönne. Mit tegyen? Fél, hogy elveszti a barátját, mostanában egyre többet veszekednek.

-Elegem van, Harry. Nem akarok tovább így élni, elköltözöm!

-Nem teheted ezt velem. Nem vagyunk már barátok? –Akadt ki Harry.

-Nem erről van szó, ugyanúgy barátok vagyunk, csak rájöttem valamire, ennek csak így lehet véget vetni.

-De ma még itt alszol. Vagy nem?

-Igen, de holnap elköltözöm.

Vajon mi hozhatta nála ezt a hirtelen döntést? Ugye nem Zayn beszélte tele a fejét? Mert ha igen, azt sosem bocsátja meg neki. Lehet, hogy most össze vannak veszve, de azért ennyire nem kéne ellenségeskedni és bosszút állni. Simán kinézi belőle? Mi van, ha csak bebeszéli magának az egészet, és semmi köze ennek Zayn-hez? Nem, az nem lehet, Louis nem hoz ilyen hirtelen döntéseket.

-Zayn beszélte tele a fejed, ne tagadd le.

-Ne beszélj már marhaságokat, nem úgy van, ahogy gondolod!

-Akkor mondd el, mi a baj. A barátod vagyok, tudod, hogy mindig meghallgatlak, és jóban-rosszban melletted állok. –Bizonygatta Harry továbbra is, hogy ő sokkal jobb barát, mint amilyen Zayn lenne.

-Össze szeretnék költözni Eleanorral.

Eleanor Louis barátnője, viszont a vele való barátságot mindig előrébb helyezte fontosságilag, mint a szerelmet. Lehetséges, hogy ez volt az oka annak, hogy az emberek azt gondolják, hogy ők ketten együtt vannak és több van közöttük, mint barátság.

-Tehát ez azt jelenti, hogy el fogsz hanyagolni. –Aggódott Harry, de Louis hamar megvigasztalta.

-Dehogyis, te mindig is a barátom leszel. Attól, hogy elköltözöm, még nem fog közöttünk megváltozni semmi sem. Zayn sem ronthatja el és senki más. Nyugodj meg, csak szeretnék a szerelmemmel lenni.

Harry azt gondolta, hogy Eleanor nem szereti annyira Louist, mert ha úgy lenne, akkor jobban harcolt volna érte, helyette ő támogatta, hogy a legjobb barátjával több időt töltsön el, mint vele. Ez számára furcsa volt, mert egyik nő sem bólintott volna rá normál esetben. Ilyeneken járt most az agya, ami nem hagyta nyugodni. Csak annyiról volt szó, hogy féltette a barátját a csalódástól, ezt akarta volna megelőzni.

-Menj csak. –Nem nagyon tetszett neki az ötlet, mert úgy érezte, hogy innentől kezdve el fognak egymástól távolodni, és ezt Louis idézi elő ezzel a baromsággal. Mi van, ha nem is ez az igazi oka, csak nem akarja elmondani? Hisz sokáig ő is titkolózott Louis előtt, akkor miért ne tenné meg vele ugyanezt? Inkább nem nyaggatja, bízik benne, hogy csak változtatni akar, de eleve ez a szó kihozta belőle a hidegrázást, tehát van miért aggódnia. Nehezen aludt el, nagyon sokat forgolódott, de reggel arra ébredt fel, hogy Louis pakol. Mégis elmegy, nem gondolta meg magát az éjszaka folyamán.

-Akkor elmész?

-Már mondtam, hogy igen. Hoztam egy döntést, és ezen nem változtatok.

Határozottnak tűnt, Harry nem tehetett semmit az elfogadáson kívül, mivel erőszakkal nem lehet itt tartani. Megérkezett Eleanor is, Louis meghívta egy közös reggelire, amin Harry is részt vehetett.

-Alig várom, hogy beköltözzünk az új házunkba, annyira szeretnék már veled kettesben lenni. –Áradozott Eleanor, miközben Louis kezére tette az övét. Harry kissé szúrósan nézett rá, látszott rajta, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik. Úgy érezte magát, mintha Louis szakított volna vele, pedig ez nem így van, mert csak egy barátságról van szó és igazán megérthetné, hogy Louis a barátnőjével szeretne lakni.

-Én is már várom. –Felelte Louis.

- Én csak gratulálok nektek, hogy elkezditek a közös életeteket, remélem minden jól alakul majd, de ha mégsem, akkor Louis számára bármikor nyitva áll a ház ajtaja. –Mondta Harry, hangjában érezhető volt az elkeseredettség.

-Ne szomorkodj barátom, ha akarod, időnként eljövök hozzád és itt alszom. Hidd, attól, hogy elköltözöm, még ugyanúgy a barátod vagyok.

Harry nem tudta már elhinni, teljesen máshogy viselkedik és az elköltözése még rátett egy lapáttal. Miért pont most jut eszébe elköltözni? Na, de ez az új lakás most egy kicsit bezavart, teljesen úgy tűnt, mintha ez korábban meg lett volna tervezve és csak most jöttek össze a dolgok.

-Egy kérdés? Már régóta terveztek össze költözni?

-Igen, már nyáron szerettük volna, csak meg kellett várni, amíg fel nem épül teljesen a ház, illetve még be is kellett rendezni. –Válaszolt büszkén Eleanor.

Ezt is eltitkolta, Louis soha sem beszélt erről. Még jobban csalódott benne. Talán jobb is, hogy elmegy, már úgysem tekint rá legjobb barátként, ez az, ami bántotta. Nem érdekelte már semmi, úgy is van elég barátja, de azok egyáltalán nem hasonlítható ehhez a szoros kapcsolathoz. Vége van, el kell fogadnia.

Vajon Louis mit gondol erről az egészről? Ő nem bonyolította ennyire túl, mint Harry, számára még mindig a legjobb barátja, csak egy kis változást szeretett volna, mert nem lakhat együtt örökké vele, mikor van barátnője. Mostanra érett meg a kapcsolatuk arra, hogy együtt éljenek. Sajnos úgysem lesz, mert ha elkezdődik a turné, akkor alig lesz idejük egymásra, ezt a kevés időt szerette volna kihasználni, hogy kettesben lehessen vele. Viszont kissé elszomorította az a tény, hogy Harry nem akar beletörődni, teljesen letört amiatt, hogy otthont vált. Van már annyi idős, hogy megértse a dolgokat. Az egy dolog, hogy neki nincs komoly kapcsolata, talán erre még nem érett meg, neki csak futó kalandjai vannak, de majd neki is elérkezik az idő, amikor megtalálja a neki való lányt. Azonban a személyiségük és az életfelfogásuk is nagyban eltér, össze sem lehet hasonlítani.

Reggeli után Louis felkapta a bőröndjét, levitte, majd bedobta a csomagtartóba. Indult már vissza, hogy elköszönjön Harrytől, de ő már hamarabb leért.

-Jó legyél! –Mondta Harry Louisnak, majd a nyakába borult, ezután puszival is elköszöntek egymástól. Sajnos ez nem sült el valami jól, mert az utcán közlekedő emberek is látták, és közülük akadt egy-két rajongó is, akik azonnal lencsevégre kapták ezt a kis baráti ölelést, illetve puszit. Sőt, még be is kiabálták, hogy egy szenvedélyes csókot követelnek, de hát nem reagáltak rájuk.

Pár óra telt el a búcsúzás óta, persze nem arról van szó, hogy soha többé ne látnák egymást, csak Harry túldramatizálta az egészet, tehát egy kívülállónak nyilván úgy jöhetett le. Louis kipakolta a cuccait, a ruháit a gardróbba helyezte, Eleanor szintén. Amúgy ez egy hatalmas luxusvilla volt, Eleanor választotta ki. Louis szívesebben költözött volna kisebb házba, de ha a lány ebben érzi jól magát, akkor az ő kedvére tesz. Neki az a legfontosabb, hogy Eleanor boldog legyen.

-Hogy tetszik a ház? –Kérdezte a lány.

-Nagyon szép. Bár egy kisebbnek jobban örültem volna, de ez is jó, a lényeg, hogy te jól érezd magad benne.

-De az is fontos, hogy te is jól érezd magad, hiszen ez a kettőnk háza. Én akkor vagyok boldog, ha te is az vagy. Van kedved elmenni valahová? Mondjuk, mehetnénk vásárolni.

-Semmi kedvem, de ha már beköltöztünk, élvezzük is ki a háznak az előnyét. Kérsz yorkshire teát?

-Igen, az a kedvencem.

Irány a konyha, Louis lefőzte a teát, majd mikor kész lett, leültek a kanapéra és onnan az ablak a kertre nézett, ami gyönyörűen nézett. A fű zöld volt, mivel rendszeresen volt locsolva, illetve volt néhány fa is és bokrok. Természetesen az úszómedence sem maradhatott el.

-Nagyon jó a kilátás, jó választás volt ez a ház. –Mondta Louis, Eleanor csak rámosolygott.

Harry nem bírt már tovább otthon maradni, elment Zaynhez, hogy számon kérje rajta Louis döntését, biztos volt benne, hogy telebeszélte a fejét. Megnyomta a csöngőt, de nem egyszer és nem is kétszer, hanem szó szerint már verte, mint egy idegbeteg. Zayn két percen belül ajtót is nyitott, nem volt valami fényes kedvében a csöngetések miatt.

-Mi ütött beléd? Kijövök akkor is, ha csak egyszer nyomod meg. –Kiabálta.

-Miattad költözött el Louis. Csak te tehetsz róla, mert telebeszélted a fejét ellenem. Mire volt ez jó? Tönkreteszel egy szoros barátságot, féltékeny vagy, mert neked nincs ilyen ember az életedben és nagyon szúrja a szemed, csak tudnám miért vagy ilyen rosszindulatú. Vagy csak a bosszúvágy vezérel? Ezerszer bocsánatot kértem már.

-Állj már le, ember, én nem is tudtam, hogy Louis elköltözött. Mégis hová? Nekem nem mondott semmit, nem tudom, mi bajod van.

-Azt hiszed nem látok át rajtad. Összeköltözött Eleanorral, na de miért teszi ezt? Azt hittem van olyan erős a barátságunk, hogy az utálkozókat legyőzze.

Zayn már kezdett ideges lenni és hirtelen azt hitte, leüti Harryt, de nem tette meg, mert volt neki olyanja, hogy önkontroll. Az csak rosszabbá tette volna az amúgy sem fényes kapcsolatukat.

-Az az utálkozó most én vagyok?

-Főleg te, mivel te neked alkalmad is van arra, hogy ellenem beszéld Louist.

-Nem tudom, mi van veled, de nagyon úgy fest, hogy megkattantál. Jól tudják azok a bizonyos rajongók, te szerelmes vagy Louisba és féltékeny vagy Eleanorra. –Mondta nevetve Zayn, de Harry ezen úgy felhúzta magát, hogy ököllel bevert egy hatalmasat neki, hogy eleredt az orra vére. Zayn már felemelte a kezét, de aztán visszatette.

-Takarodj el innen, veled még viccelni sem lehet, te idióta!

-Hogy mersz ilyeneket mondani? Még jobban rá fognak erre a témára kattanni a rajongók, ne add alájuk a lovat.

-Bocsánatot kérek. Tudod mit? Béküljünk ki. –Ajánlotta Zayn, Harry megállt egy percre és gondolkodni kezdett. 

Prológus

Sziasztok, itt a blogom első bejegyzése, ami a prológus. Remélem elnyeri a tetszéseteket, iratkozzatok fel, írjatok, illetve pipáljatok. Próbálom a legjobbat kihozni a történetből. Szereplők még nincsenek fent, amint van időm, illetve kedvem, fel fogom tenni oldalra. Nem dumálok sokat, jöjjön a lényeg. Jó olvasást. Illetve köszönöm a hat feliratkozót, annak ellenére, hogy még semmi sincs a blogon, feliratkoztak.

Részlet a 22 éves fiú naplójából:

„2012. október 21.

A legjobb barátom, Harry és Zayn valamin súlyosan összevesztek, de pontosan nem tudom min. Csak annyit, hogy folyamatosan ordibáltak egymással, aminek nem akartam a részese lenni. Inkább elvonultam, hogy ne is kelljen végig hallgatnom. Bízom benne, hogy holnapra megbékülnek egymással és minden olyan lesz, mint előtte.

2012. október 22.

Reggel felhívtam Harryt, találkozót beszéltünk meg a kedvenc helyünkön. Nyilván azért, hogy kifaggassam a tegnapi esetről. Legjobb barátok vagyunk, mindent elmondunk egymásnak, tanácsokkal látjuk el a másikat, ha tudjuk. Részemről így van, és nagyon remélem, hogy ő is így van ezzel. Nekem Harry előtt nincsenek titkaim. Várakoztam, mivel Harry negyed órát késett, majd nem sokkal később pár rajongó jött oda hozzánk, kértek velünk egy fényképet, eleget tettünk a kéréseiknek. Kérdeztem Harryt, hogy mi volt tegnap, de nem akarta elmondani és azt sem, hogy miért. Teljesen más volt, mint szokott lenni. Be tudom annak, hogy rossz napja volt és majd megnyugszik.

2012. november 1.

Harry egyre furcsább, nem akar elmondani nekem semmit sem, és kicsit távolságtartóan viselkedik. Csak tudnám miért. Mi baja van? Miért nem mondja el senkinek? Próbáltam faggatni, de került. És ez nekem is nagyon fáj. Már nem vagyunk barátok?

2012. november 4.

Sírtam, de nem látott senki. Hogy miért? Persze, hogy Harry miatt, mert mióta összeveszett Zaynnel, azóta már nem úgy viszonyul hozzám. Mit tettem ellene? Nagyon fájt nekem.

2012. november 5.

Harry odajött ma hozzám és megkérdezte, tegnap miért sírtam. Tagadtam, de rájöttem, felesleges, mivel barátok vagyunk. Vagy csak voltunk? Tettem fel magamnak a kérdést, ő se mondja el, akkor én miért? Aztán arra is rá kellett ébrednem, hogy nem tudok előle dolgokat titkolni, mert talán jobban ismer, mint saját magát. Hát megmondtam neki az igazat, le is esett neki és bocsánatot kért. Újra olyanok leszünk, mint régen?

2012. november 9.

Megtörtént, Harry olyan velem, mint régen. Elmondott mindent, hogy min veszekedtek Zaynnel, de ide nem fogom leírni, mindjárt mondom is, hogy miért. Utána Zayn elhívott valahová, mert beszélni akart velem. Kérdezett egy-két dolgot Harryről, utána nagyon mérges lett, amiért én is megtudtam a veszekedés tárgyát. Nem akarta, hogy más megtudja. Meg akarta ölni Harryt, de én nem fogom engedni. Elsírtam magam előtte, nagyon szégyelltem magam, nem szabadott volna elmondanom. Honnan tudhattam volna, hogy így fog reagálni? Harry nem említette meg egy szóval sem, hogy titokban kell tartani.

2012. november 12.

Zayn bocsánatot kért tőlem, én elfogadtam, mivel én nem haragszom rá. Elkísértem a tetováló szalonba, mert tetkót szeretett volna, majd mondta, hogy én is csináltassak egyet, mert tök jól nézne ki. Először nem akartam, amúgy sem akartam tetkót, de belevitt, rá tudott beszélni. Elkészült az első tetkóm, nem lett túl nagy, de örültem neki. Nem sokáig, mert Harry leszedte a fejem, amiért elmentem Zaynnel, meg a tetkó miatt is. Pedig ő tényleg nem szólhatna, mert neki is van egy csomó. De ismert engem, pontosan tudta, hogy én nem szeretnék és azt is, hogy Zayn beszélt rá. Megint veszekedtek. Most miattam, ami nagyon fájt. Niall és Liam meg csak kívülállók voltak, ők nem tudták, hogy miért veszekedtek, de nem is érdekelte őket. Nekik csak az volt a fontos, hogy béküljenek ki minél előbb.”

Persze, a napló sokkal több mindent tartalmazott, azonban csak a legfontosabbak vannak kiemelve. Egy nagyon szoros barátság, ami most nagyon törékeny lett ezek miatt. Kezdenek megváltozni a dolgok. De ezeket a változásokat ez a barátság ki fogja bírni? Harrynek és Louisnak be kell bizonyítaniuk, hogy a köztük lévő testvéri kapcsolat mindennél és mindenkinél erősebb. Menni fog nekik?